Budapest
Related Articles
39 évesen meghalt Hegyeshalmi Richárd, a Qubit újságírója, aki korábban az Indexnél hét évig volt kollégánk. Nagyon szerettük, ezért hosszabban emlékezünk rá.
Este még láttam, hogy a maga gyilkos humorával hozzászólt egy poszthoz a Facebookon. Nézem vissza a csetelésünket, megannyi erős tartalom, könnyezve röhögök. Röhögve könnyezek. Legutóbb ezt küldte év elején, ez éppen olyan, ami cikkbe is belinkelhető. Jó kapcsolatban maradtunk, annak ellenére, hogy szereztünk egymásnak pár kellemetlen élményt, amikor együtt dolgoztunk. Nem bírom felfogni, hogy meghalt, mindjárt zöld lesz az ikonja, és ráírok, hogy te, mi ez a baromság, hogy a halálhíredet keltik? Aztán a biztonság kedvéért rádobok valami nem polkorrekt mémet.
Nem tudom, hány éve ismertem, de az biztos, hogy a videójáték hozott össze minket valamikor kétezerkevésben. PC Guru, talán, vagy 576, aztán egy közös barátunknál egy időben rendszeresen összefutottunk kerti partikon. Bevillannak képek, ahogy tollasozik, fehér nadrágban, langaléta alkatával, mint egy brit úriember víkenden, mi meg röhögünk rajta. Vagy amikor halkan, higgadtan magyarázza az egyre idegesebb házigazdának, hogy a Star Wars miért úgy szar, ahogy van. Nagyon meggyőzően érvelt. Mondjuk, amellett is, hogy zenét csak bakelitről érdemes hallgatni. Esetleg kazettán.
Én vittem az Indexhez 2011-ben, amikor újragondoltuk a techrovatot. Tudott nagyon gyorsan és nagyon lassan is dolgozni, mindkettőt utánozhatatlan stílusban tette. Amikor egyszer elkezdett álnéven kommentelni a blogomra, rögtön kiszúrtam. Nem szerettem a főnökének lenni – senki másnak nem mondtam annyiszor, hogy „hol a cikk???”, mint neki –, de azt nagyon szerettem, hogy az újságnál van. Sokszor én is türelmetlen voltam, legjobban azt sajnálom, hogy nem tudtam poénra venni, amikor egyszer mindenféle kacattal ragasztotta körbe a monitoromat.