Budapest
Related Articles
A borzalmakon edződött mentőtisztek és rendőrök sem láttak szörnyűbb helyszínt az 1994-ben december 2-án történt szajoli vonatbaleseténél. A szerencsétlenségben 31-en életüket vesztették, 51-en pedig könnyebben vagy súlyosabban megsérülések.
„Álmomban se jöjjön elő” – mondta Kardos József megyei vezető mentőtiszt a Blikknek a huszonhét évvel ezelőtt december 2-án Szajolban történt vonatbalesetről. „Ez volt a legszörnyűbb baleset, amely negyven éves szolgálati időm alatt előfordult. Akkor a szolnoki mentőállomás vezetője voltam, és arról kaptunk riasztást, hogy mintha valami történt volna a szajoli vasútállomáson. Egy, a közelben lévő mentőegységet kértünk meg arra, hogy nézzék meg mi a helyzet, és ők jelezték, hogy sokkal nagyobb a baj.”
Kardos József megjegyezte, nem irigyelte az elsőként oda érkező kollégáit, mert mindenki segítségért kiabált. „Azon a téli napon nagyon hideg volt és már sötétedett, amikor kiértem a szerencsétlenség helyszínére. A felborult vonat letarolta a vasútállomás felét a mellette lévő házzal együtt, amelynek egyik szobájába be lehetett látni és mindenhol leszakadt vezetékek voltak, ami miatt roppant veszélyes volt a helyszín” – ecsetelte a mentőtiszt az őket fogadó látványt.
„A mentés másnap délután egy óráig eltartott. Akkor vettünk észre a felborult vonattól száz méterre egy összegyűrődött vasúti kocsi végében egy női kezet, az illető volt az utolsó, akit megtaláltunk.” Kardos József megjegyezte, a látványt fel lehet dolgozni, de azt a tudatot, hogy családok élete ment tönkre, nem igazán. „A szörnyűség mellett arra is emlékszem, hogy mennyi jó szándékú emberrel találkoztam. Környéken élő háziorvosok, szabadnapos kollégák csatlakoztak hozzánk, de a helyiek is hoztak teát vagy ételt, hogy így segítsék a munkánkat.”