Budapest
Related Articles
A régi, nemi szerepeket érintő sztereotípiák, amelyek szerint például „egy nő helye otthon van” néha még a mai világban is jelen vannak. Egy blogger és édesapa, Edvárd , nemrég azzal szembesült, hogy a saját édesanyja is egyike azoknak az embereknek, akik hasonló véleményen vannak.
Az apa blog nevű Facebook-oldalán őszintén ír egy telefonbeszélgetésről, amit az édesanyjával folytatott, és amelyben szóba került felesége rendszeretete, vagy éppen annak hiánya.
„Nem zavar, hogy Mel nem tart nagyobb tisztaságot otthon?” – kérdezte a férfi édesanyja.
Bár Clint tudta, hogy az anyjának nem állt szándékában lekezelőnek vagy sértőnek lenni, meglepte őt a váratlan kérdés, és hirtelen nem is tudta, mit feleljen. „Soha nem tudom, mit mondjak az ilyen pillanatokban.” – írta a férfi.
De egy kis gondolkodás után megtalálta azt az őszinte választ, amivel úgy érezte, mindkét szeretett nőnek megadja a nekik kijáró tiszteletet, és ezután már az édesanyja volt az, aki nem talált szavakat.
A blogger egyszerű de annál erőteljesebb válasza azóta elterjedt az interneten, a teljes bejegyzéssel együtt.
„Néhány héttel ezelőtt éppen telefonon beszéltem az édesanyámmal, amikor megkérdezte: Nem zavar, hogy Mel nem tart nagyobb tisztaságot otthon? Szombat volt. Éppen az edényeket pakoltam be a mosogatógépbe. Őszintén nem tudtam, mit mondhatnék. Anyám ezt nem ellenséges megjegyzésnek szánta, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak kíváncsi volt.
Nyilvánvalóan észrevette, hogy az otthonunk nem a legtisztább. Nem mintha egyedül Mel dolga lett volna tisztán tartani azt. Partneri kapcsolatként tekintek a házasságunkra, szóval a takarítás ugyanúgy az én felelősségem is, mint az övé. De bevallom, hogy gyakran van rendetlenség a gyerekek után, mosatlan edények, és félig elkészült iskolai projektek a konyhapulton. Azt is elismerem, hogy nincs olyan tisztaság, mint anyám házában, de ez engem nem zavar. Valójában egyáltalán nem gondolok erre.
Nem igazán tudtam, mit válaszoljak anyámnak, ezért eleinte csak dadogtam. Soha nem tudom, mit mondjak az ilyen pillanatokban. De ha belegondolok, azt hiszem, anyám felfogása az otthonunkról valójában azt a korszakot tükrözi vissza, amiben ő felnőtt.
A Baby boomer generáció tagja. Nem ismertem túl jól az apámat, de arra emlékszem, milyen tanácsot adott a feleségválasztással kapcsolatban: „Állíts be hozzá váratlanul. Nézd meg, hogy néz ki az otthona. Sokat megtudhatsz egy nőről abból, ahogy az otthona kinéz.” Azt hiszem, anyám aggodalma a tiszta otthonnal kapcsolatban inkább arról szólt, hogy ő maga megpróbált megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket fiatalkorában ismert.
De az a helyzet, hogy apámmal ellentétben én nem igazán gondoltam a tiszta háztartásra, amikor elvettem a feleségemet. Arra gondoltam, mennyire tetszik mindaz, amit mond. Arra gondoltam, hogy milyen érzéseket kelt bennem. Arra gondoltam, milyen sokat mosolyog. Ez tetszett. Arra gondoltam, hogy milyen kedves és gondoskodó, és hogy olyan nőnek tűnt, akit a gyerekeim anyjának akarnék.
Néhány pillanatnyi küzdelem után, ami alatt igyekeztem megtalálni a megfelelő szavakat, végül azt mondtam anyámnak:
– Nem a tiszta háztartás miatt házasodtam össze vele. Azért házasodtam össze vele, mert olyasvalakinek tűnt, akivel leélhetem az életemet.
Néma csend.
Betettem néhány tányért a mosogatógépbe. Végül anyám megszólalt:
– Nos, ez valószínűleg fontosabb, mint a tiszta háztartás. – mondta.
– Igen. – mondtam én. – Én is így gondolom.”
Clint frappáns válasza valóban nagyszerűen összefoglalja mi is az igazán fontos egy kapcsolatban, és megmutatja, hogy egy tiszta szív bármikor többet ér, mint egy tiszta háztartás.
