Csak pihenjen, én hősöm! Az ebéd utáni sziesztában, pilledő tekintettel olvassa csak levelem! Béke van, csend. Mondhatná, hogy vihar előtti, de az olyan fenyegetően hangzik, pedig én soha… Mondjuk az a pénteki (08.12) Kossuth téri tüntetés 17:30-kor kicsit mintha elharapózna. Ön maradjon csak az Adrián, vagy bárakárhol. Itthon most nem … ööö… komfortos.
Nem jön önről semmi hír! Kismacska vagy kisleány nincs a következő akcióhoz? Tudja, menteni őket a fodrozó tengeren… Szívesen beugrom mint öregedő sellő, az is hírértékkel bírna. A nyugdíjasok imádnák, hogy mégiscsak fontosak. Bizonnyal értük szól a bringás mentősök ötlete is. (Micsoda lelemény ebben a benzinszűke világban…persze, mert a gonosz ukránok eltankozzák!) Elképzelem, amint ájultamból ocsúdom, és egy ziháló férfi épp vénát készül szúrni. Ahh, ha az ön arcát tenné maga elé, még meghalni is boldogan halnék! Nem érdekelne a széttrancsírozott érfalam.
Ó, hogy is kezdjem…. Drága táncoslábú pávamadaram, szólnom kell valami nagyon fontosról. Egy kulcsembere bajban van. Nem kap elég elismerést, jószót, dicséretet! Szegény magának kell vásárolja az áldást, ahogy búcsúcédulát az együgyű keresztény. (Luther talán most kissé forgolódik sírjában, de neki nem volt igaza. Mert kell az áldás reménye!) Drága kacagó gerlém, dicsérgesse ezt a férfiút, mert mi lesz, ha prostituáltakhoz is fordul majd ez a talpig nagyszerű ember, hogy hiányait pénzért pótolja! De biztos vagyok benne, ha qrvákhoz is fordulna, hogy e szív-sebkötözés alatt is, önt még akkor is, ott is, örökre szereti! Adja jelét Semjén Zsolti megbecsülésének, mielőtt frusztráltságában pl. szétlő helikopterről egy csapat kikötözött kisborjút…