Tudnotok kell, hogy a történet írásakor háborog a lelkem, sőt felfordult a gyomrom, milyen emberek között élünk!!!
Vásárolni voltunk Peti fiammal a házunkhoz közel eső élelmiszer áruházban (szándékosan nem írom az üzletlánc nevét), mikor a pénztárnál valahogy szóba került Peti munkája a kasszás hölggyel.
Tudni kell, hogy nem szeretek nála fizetni, mert szinte személyes sértésnek veszi, hogy vagyunk mi, vevők. Nyugdíj mellett dolgozik a boltban, de van egy stílusa. Sosem voltam vele udvariatlan, mindig eltűrtem amiket kaptam tőle az elmúlt hónapokban. Olyan ember, aki kioszt mindenkit. A legrosszabb fajta.
A fiam épp egy éjszakai 12 órás szolgálata előtt jött vásárolni velem. Állunk a pénztárnál, a hölgy csipogja le a termékeket, Peti pakol, én igyekszem mosolyogni rá, mikor egyszer csak így szólt hozzánk:
Kasszás hölgy: “És mit dolgozik a fiatalember, hogy ennyire siet?”
Én: (Büszkén) “Mentős’”
Kasszás: “Jaj, azokat utálom! Azok parasztok!”
Erre Peti is beleszólt, megkérdezve udvariasan, hogy miért is?