Bombaként robbant Unger Anna első lépése: erre senki sem számított!

Spread the love

Alig választották meg, Unger Anna máris váratlan lépést tett: korábbi riválisát hívta maga mellé

Nem falat húzott, hanem ajtót nyitott

Alig választották meg Unger Anna Rózát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökének, máris tett egy olyan lépést, amelyre sokan valószínűleg nem számítottak. Nyilvánosan meghívta az NVVH munkájába Ligeti Miklóst, vagyis éppen azt a korrupcióellenes szakembert, akit a közvélemény egy része inkább az elnöki székben látott volna.

Ez politikailag meglehetősen elegáns válasz a kinevezését követő kritikákra. Unger nem sértődött meg, nem támadta vissza azokat, akik Ligetit tartották volna alkalmasabbnak, és nem próbálta bizonygatni, hogy mindenki más rosszabb választás lett volna nála.

Ehelyett azt üzente: ha Ligeti Miklós tudása valóban ennyire fontos a korrupció elleni küzdelemben, akkor dolgozzanak együtt.

Unger Anna a parlamenti döntés körüli vita közepén közzétett bejegyzésében egyértelművé tette, hogy az új hivatal sikerének egyik legfontosabb feltétele nem csupán a megfelelő hatáskör vagy költségvetés, hanem a társadalmi bizalom.

„A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal sikerének alapja a közbizalom. Ehhez minden támogatásra, szakértelemre, és a korrupció elleni kérlelhetetlen elkötelezettségre szükség van” – írta.

Ezután következett a bejegyzés legfontosabb része:

„Elnökként mindenkit, aki ezért tenni akar, várok a fedélzetre. Mindenekelőtt dr. Ligeti Miklóst.”

Ennél világosabban aligha jelezhette volna, hogy nem akar személyes presztízsharcot csinálni a kiválasztási folyamatból. Nem azt nézi, hogy korábban ki volt a riválisa, hanem azt, hogy kinek a szakértelmére lehet szükség az új hivatal felépítéséhez.

Ligeti Miklós meghívása komoly jelentőségű gesztus

Ligeti Miklós nem egy ismeretlen szakértőként indult a tisztségért. A Transparency International Magyarország jogi igazgatójaként évek óta a legismertebb hazai korrupcióellenes szakemberek közé tartozik. Éppen ezért sokan kifejezetten őt szerették volna az új hivatal vezetőjeként látni.

Unger Anna megválasztását több irányból is kritika fogadta. Hadházy Ákos és Fekete-Győr András szintén megszólalt az ügyben, miközben szakmai szervezetek Unger tapasztalatával és végzettségével kapcsolatban fogalmaztak meg kérdéseket.

A kritikákra kétféleképpen lehetett volna reagálni. Unger megsértődhetett volna, visszatámadhatott volna, vagy megpróbálhatta volna kétségbe vonni bírálói szándékait. A politikában gyakran látható, hogy egy vezető minden ellenvetést személyes támadásként kezel.

Az új elnök azonban másik utat választott. Ha a kritikusok szerint Ligeti Miklós komoly szakmai értéket képvisel, akkor ne kívülről figyelje a hivatal munkáját, hanem vegyen részt benne.

Egy most felálló intézménynél ennek különösen nagy jelentősége lehet. Az NVVH nem egy évtizedek óta működő állami szervezet, amelynek már kialakult tekintélye, szakmai gyakorlata és felépített apparátusa van. A hivatalt gyakorlatilag az alapoktól kell létrehozni.

Ráadásul olyan ügyekkel kell majd foglalkoznia, amelyek mögött hatalmas pénzek, erős gazdasági érdekek és elkerülhetetlen politikai konfliktusok állhatnak. Egy ilyen szervezet társadalmi elfogadottságát nem lehet pusztán rendeletekkel vagy kinevezésekkel megteremteni.

Hiteles szakemberekre, átlátható működésre, valódi szakmai vitákra és olyan vezetői kultúrára lesz szükség, amely nem fél maga mellé engedni erős, önálló véleménnyel rendelkező embereket.

Egy intézmény vezetőjéről sokat elárul, hogy kiket választ maga mellé. Még többet mond azonban az, hogyan bánik azokkal, akik korábban akár a riválisai is lehettek.

Unger nem azt üzente Ligetinek, hogy véget ért a verseny, ezért többé nincs rá szükség. Azt mondta neki: fontos lehet a szakértelmed, gyere, és vegyél részt a munkában.

Ligeti jelenléte az egész hivatal hitelességét erősíthetné

Egy vezetőnek nem minden területen személyesen kell a legjobb szakértőnek lennie. Sokkal fontosabb, hogy képes legyen olyan szervezetet felépíteni, amelyben a legjobbak dolgoznak, és ahol a szakmai véleménykülönbséget nem árulásként kezelik.