Budapest
Related Articles
Négy nap alatt összegyűlt az a 4,5 millió forint D. Tóth Norbert Facebook-posztja hatására, amelyből egykori állami gondozottak és gyermekeik nyaralhatnak a Balatonon. Jól tudja, mit jelent ez nekik, ahogy azt is, milyen éhezni és fázni.
„Emlékszem, amikor állami gondozottként a vonaton zötyögtünk a Balaton felé. (…) Volt régen egy képeslapom, ami a tavat ábrázolta. Még abból az időkből, amikor családban éltem. Otthon, a szegényes, ínséges világban sokszor hosszú percekig kezemben fogtam a képeslapot és elképzeltem, ahogy egy másik életben gondtalanul ugrándozom a vízben. A fényképen volt egy kislány, aki szalmakalapban egy úszógumiban ülve mosolygott. Velem egykorú lehetett és nagyon megtetszett. De lehet, csak az érzésért rajongtam, ami körülvette a kislányt. A boldogságos, örömteli, kedélyes világ…és a Balaton. Aztán a képeslapot eltettem és elmentünk testvéreimmel sörösüvegeket gyűjteni, amit visszavittünk és a göngyöleg betét árából kenyeret vettünk” – írta posztjában D. Tóth Norbert, aki önkéntesként segíti a tábort szervező Tűzcsiholó Egyesület munkáját.
Tudja, hogy sok hozzá hasonló kisgyerek álmodozik a számára elérhetetlen balatoni nyaralásról, kezében talán ugyanolyan képeslapot szorongatva… A ma rendőrként dolgozó férfi, akinek az első szakmája szobafestő, saját idejét ajánlotta fel az ügyért: kisebb szobafestő jellegű munkákat vállalt, amelynek ellenértékét felajánlotta az egyhetes balatoni táborozásra.
Csoportkép a 2022-es, csopaki táborból
A nyaralást a Tűzcsiholó Egyesület szervezi meg minden évben, de idén a hatalmasra duzzadt árak miatt a dupláját kellett volna kifizetni a tavalyi költségeknek, ami kilátástalannak tűnt… Már csak hat hét volt hátra a tervezett utazásig, de még milliók hiányoztak. Norbi maga sem hitte el, de már az első nap összegyűlt egymillió forint, másnap estig a második…
– Nem győztem nézni az üzeneteket: „utaltam!”, „utaltam”. Sok kicsi sokra megy alapon, néhány ezres tételekből jött össze végül a pénz.
„Iskola után indultam takarítani”
Norbi egykor nem gondolta, hogy ő lesz az, aki segít másokon, hiszen nagyon mélyről indult. Öt testvérével egy komfort nélküli debreceni házban élt édesanyjával, akit egyre jobban hatalmába kerített az alkoholfüggősége, apja soha nem is volt jelen az életében. Kilenc hónaposan került intézetbe, majd onnan, nagyanyai nyomásra, négyévesen újra haza. Hamar megtanulta, milyen éhezni és fázni.
– Segélyekből éltünk, és minden pénzünk piára ment el, nem jutott ételre, fára, ruhára – meséli. Nem csoda, hogy 12 évesen már dolgoznia kellett.
– Éjszakánként takarítottam az iskola mellett.
Délután felültem a kempingbiciklimre, rákötöttem a lapátot és a seprűt, és tekertem dolgozni. Hajnalban értem haza, akkor aludtam pár órát, majd mentem az iskolába. Közben végig éreztem, hogy ez nem az én utam, lehetne máshogy is. De hiába szerettem volna továbbtanulni, anyám nem engedett, mert akkor elesett volna a pénztől, amit kerestem.
Nem hagytam magam, úgyhogy 14 évesen elzavart otthonról – mesél a kilátástalan kezdetekről Norbi.
Szerencsére az akkori barátnője édesapja megengedte, hogy meghúzza magát a vidéki kertjükben, így kitanulhatta a szobafestő szakmát. Hiába lett azonban önfenntartó, édesanyja halála után, 16 évesen ismét állami gondozásba került, akkor már a barátságosabb lakásotthonokban töltött négy évet.
Közben a kitörés iránti vágy hajtotta előre: levelezőn elvégezte a debreceni egyetem szociálpedagógia szakát („érthető, hogy érzékeny voltam a témára”), mellette nappalin a miskolci rendőriskolát, mellette szobafestőként dolgozott. Rendőrjárőrként kezdte, majd körzeti megbízott, később kiképző lett, ma pedig a BRFK kommunikációs osztályán dolgozik. S ha ez nem lenne elég, a tanulást sem hagyta abba: éppen jogásznak tanul…
Az álmodozás vitte előre
S hogy mi kellett ahhoz, hogy az átélt megpróbáltatások, a kilátástalan gyerekkor ellenére ne tehetetlenségbe süllyedjen, mint sok társa, hanem mindig felfelé kapaszkodjon? Norbi kis gondolkodás után azt feleli: sok álmodozás és erős akarat.
– Amikor gyerekként otthon éhesen, fázva álmodoztam, kimentem a kert végébe, néztem a csillagokat, és elképzeltem, hogy van egy szép családom, egy házam, autóm a garázsban…