Müller Péter halálközeli élménye: így változtatta meg örökre az életét az 1956-os tragédia
Az 1956-os forradalom idején érte a lövés
Müller Péter halálközeli élménye nem csupán egy megrázó epizód volt az életében, hanem egy olyan fordulópont, amely alapjaiban formálta át világlátását, gondolkodását és egész későbbi szellemi munkásságát. Az esemény az 1956-os forradalom idején történt, amikor a fiatal írót hátulról hat lövés érte, és a sérülések következtében klinikai halál állapotába került. Ő maga később többször úgy fogalmazott: „szerencsére meghaltam”, mert ez az állapot nyitotta meg előtte azt a szellemi kaput, amelyen átlépve minden addigi félelme és bizonytalansága értelmét vesztette.
Testen kívüli élményt élt át
Müller Péter elmondása szerint a halál pillanatában egyértelmű és letagadhatatlan testen kívüli élményt élt át. Úgy érezte, kiszáll a fizikai testéből, majd felülről szemléli saját magát, a körülötte zajló eseményeket, a mozdulatlan testet, a káoszt és az emberi drámát. Mindezt furcsa nyugalommal és félelem nélküli tisztasággal élte meg, mintha abban a pillanatban minden addigi emberi szorongás eltűnt volna belőle.
Találkozott azzal, amit halhatatlan lényének nevezett
Ebben az állapotban találkozott azzal, amit saját igazi, halhatatlan lényeként írt le. Egy olyan tudatállapotba került, amelyben megszűnt a halál fogalma, és amely végleg eloszlatta benne az elmúlástól való félelmet. Későbbi tanításaiban gyakran visszatért ehhez a felismeréshez, amikor arról beszélt, hogy az ember nem csupán a teste, hanem a lelke révén létezik.
Budapest