Budapest
Related Articles
Hat évvel halála után derült ki, ártatlanul ült, az örökösök visszakapják a stadiont, és a milliárdokat
November 21-én volt hat éve, hogy Stadler József elhunyt. A juhászból lett milliárdos vállalkozó hatvanhat éves korában kapott súlyos agyvérzést.
„Dokumentumokkal és egy hosszú videó felvétellel tudjuk bizonyítani, hogy Józsi ártatlan volt. Az ügyvédnél hagytuk megőrzésre ezeket, hogy még véletlenül se tűnjenek el. A Stadler Alapítvány jelenleg a bíróság döntését várja, ugyanis szeretnénk visszakapni a stadiont is. Ha a jó Isten is úgy akarja, Józsi halálának 2.évfordulójára már a stadionban fogunk megemlékezni”
– mondta György, aki szerint Akasztó szegényebb lett barátja nélkül.”
Legendák szerint a csúcson Stadlernek volt olyan éve, amikor csak a keleti országokba olyan értékben szállított, ami meghaladta az évekkel későbbi teljes magyar exportot. Az ilyen híresztelések valóságalapját persze lehetetlen ellenőrizni, már csak azért is, mert mint később kiderült, a milliárdos vállalkozó nem mindig törte magát adófizetés terén. Igaz, a ’90-es évek elején még ennek ellenére is nagyjából annyi adót fizetett egyedül, mint Bács-Kiskun megye összesen.
Képtelen kalandokba keveredett
Stadler üzleti zsenialitása mellett jellegzetes stílusáról és kalandjairól is híres volt, Akasztó környékén már akkor népmesei figurának számított, amikor Budapesten még senki nem hallott róla. A vállalkozóval megesett például, hogy csecsen bűnözők elrabolták, egymillió dolláros (akkori árfolyamon százmillió forint körüli) váltságdíjat követeltek tőle a szabadon engedésért cserébe. A csecsenek állítólag meg is kínozták, de Stadler végül kifizette a pénzt, és elengedték. A bűnözőket nem sokkal később egyébként elfogták.
Pár évvel később – ekkor már folyt ellene az adócsalás miatti APEH-eljárás – újra megpróbálták megzsarolni, de ez az eset inkább hasonlított vígjátékokból ismerős lúzer bűnözők bénázásához. Egy büntetett előéletű budapesti férfinak, T. Istvánnak támadt az az ötlete, hogy kiszed pár milliót Stadlerből, és azt a mestertervet eszelte ki, hogy beadja a milliárdosnak: üzleti ellenlábasai családtagjainak elrabolására készülnek.
T. István állította, a kivitelezéssel megbízott bűnbanda 40 millió forintért vállalta az akciót, de ha kapnának 100 milliót, akkor hajlandóak lennének elállni a tervtől. Stadler néhány telefon után élőben is találkozott a közvetítő T. Istvánnal, aki Trabantjával érkezett Akasztóra. A vállalkozó alkudozni kezdett, a 100 milliót letornázta 28 millióra, amin felül T. még 15 ezer forint költségtérítést kért a vidéki útért. Stadler kiállította a vaskos összegről szóló csekket, amivel T. elindult Budapest felé, de nem jutott messzire: Soltnál egy rutinellenőrzés keretében lekapcsolta a rendőrség, mivel nem voltak pótégői és ittasan vezetett. A kocsi átvizsgálásakor a 28 milliós csekk is előkerült, így T. István rövid úton a kiskőrösi fogdán végezte.
De a bukott milliárdos nevét nem ezek a sztorik, hanem az tette igazán ismertté, hogy erős kezdőlépéssel – egy saját stadionnal – beszállt a nagypályás fociba. Nem csoda, hogy a média felfigyelt rá, akkoriban még kirívóan megalomán dolognak számított többezres befogadóképességű sportlétesítményt építeni jelentéktelen kisvárosokba. Igaz, eleinte ő is Kecskemétre tervezte, de az ottani városvezetés nem volt vevő az ötletre, így végül a Kiskőrös FC 22 ezres stadionja a 3500 fős Akasztón kötött ki.
Az apropót az adta, hogy a korábban futballal nem is foglalkozó Stadlert felkérte szponzornak az NB II.-ben sikerrel szereplő Kiskőrös, ő pedig igent mondott. A csapat a másodosztályt megnyerve feljutott az NB I.-be, mire a vállalkozó kifizette a nevezési díjukat, és egy stadiont is kaptak, hogy legyen hol edzeni.
Az utolsó vacsora lett a veszte
Az egyszerű juhászból lett milliárdos kereskedő eleve a self-made man klasszikus esete, ehhez jön a korai ’90-es évekre jellemző posztszovjet zavarosban halászás, amitől Stadler felemelkedése igazi rendszerváltás utáni magyar sikersztorivá válik. De a meseszerű történetbe kódolva volt a bukás is, a primitív módszerekkel végrehajtott adótrükközést nem lehetett a végtelenségig leplezni.
A Stadler elleni vizsgálatok egy szürreális esetből nőtték ki magukat: a leleményes vállalkozó 205 millió forint áfát igényelt vissza az adóhivataltól festményvásárlások után. Csakhogy egy kis zavart keltett az erőben, hogy a megszerzett képek közt a benyújtott dokumentumon szerepelt Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája is, ami a milánói Santa Maria delle Grazie templom refektóriumának falán található 1489 óta, és onnan el sem lehet mozdítani, tekintve, hogy freskóról van szó.