Még mindig van akarat és szándék a magyarságban, hogy megmaradjon, erről beszélt Toroczkai László a nemzeti összetartozás napján

A Sepsiszéki Székely Tanács 35. alkalommal szervezett Trianon-megemlékezést csütörtökre a székelyföldi város központjába, és ezen több mint százan vettek részt.

Torockai László beszédében közölte: nem „a határon túli magyarokhoz” érkezett, hanem nemzettársaihoz, családtagjaihoz, testvéreihez. És ahogy egy család szétszakítása sem örömünnep, számára a Trianon-évforduló is gyásznap – mondta.

Trianon sebeit minden küzdelem ellenére a mai napig nem tudták orvosolni, „eleven, lüktető sebek” – mondta, majd a marosvásárhelyi fekete márciust és az 1991 decemberében Kárpátalján megtartott, az ukrán parlament által azóta sem ratifikált népszavazást idézte fel.

Rámutatott: lehet azt mondani, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással megváltozik a kisebbségek helyzete, de valójában nem sok változott. Felidézte, hogy 2006-ban elvitte őt a szlovák rendőrség, amikor tüntetést szervezett Malina Hedvig védelmében, és több utódállamból is kitiltották. Ennek ellenére a magyarok nem adják fel, meg fognak maradni a Kárpát-medencében, őseik földjén.

Annak ellenére nem szabad feladni, hogy az önrendelkezés kérdésében nem sikerült előre lépni Romániában és Szlovákiában, és a jelképhasználat terén a szerbiai magyaroknak több joga van, mint a két uniós tagállamban élőknek – mondta.

A külhoni magyar közösségek helyzetéről szólva felhívta a figyelmet a szabadkai zászlóégetésre, és arra, hogy Kárpátaljáról elmenekülnek a magyar fiatalok, mert nem akarnak „golyófogók” lenni egy számukra idegen háborúban. Hangsúlyozta: a nehézségek mellett viszont az eredményeket is számba kell venni, a szabadkai zászlóégetés kapcsán látni kell, hogy a magyar fiúnak volt bátorsága a magyar zászlóval vonulni. „Lássuk meg a magyar hősöket! Lássuk meg az eredményeket!” – intette közönségét Toroczkai László.