Orbán illegitimnek nevezte az új rendszert, de már a visszatérését tervezi
Orbán Viktor tusványosi beszéde már nem egyszerű ellenzéki helyzetértékelés volt. A volt miniszterelnök gyakorlatilag felvázolta, miként írná felül a választási vereség után kialakult közjogi rendet, ha a Fidesz újra kormányra kerülne.
Orbán illegitimnek nevezte a Tisza kétharmados többségével elfogadott alkotmánymódosítást, és azt állította: mivel szerinte a változtatás eleve érvénytelen, az abban szereplő korlátozások sem kötik. Ide tartozik a miniszterelnöki tisztséget legfeljebb két ciklusra korlátozó szabály is.
A volt kormányfő logikája tehát meglehetősen kényelmes: amit az ellenfele alkotmányos többséggel elfogadott, az nem létezik; amit ő korábban ugyanilyen többséggel épített fel, az érinthetetlen. Ha pedig visszatér, helyreállítja az eltávolított tisztségviselőket, és visszafordítja a Tisza által elindított közjogi átalakítást.
Ez nem egyszerű kormányváltási program. Inkább egy párhuzamos állam alkotmányos tervrajza.
Orbán azzal érvelt, hogy a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság elnökét és más, korábban hosszú időre kinevezett vezetőket személyre szabott, visszamenőleges szabályokkal mozdítottak el. Ezeket az intézkedéseket bűncselekménynek, az egész alkotmányos átalakítást pedig illegitimnek nevezte.
A Tisza döntései természetesen bírálhatók. Jogászok vitathatják, megfeleltek-e a jogállamiság követelményeinek, sérült-e a visszaható hatály tilalma, vagy túllépett-e a parlamenti többség az alkotmányozó hatalom elfogadható keretein.
Ezek komoly kérdések. Csakhogy nem Orbán Viktor dönti el rájuk a végső választ Tusványoson, mikrofon előtt.
Az alkotmánymódosítás nem attól szűnik meg létezni, hogy a Fidesz elnöke illegitimnek nevezi. Amíg egy szabályt az arra jogosult intézmény nem semmisít meg vagy az Országgyűlés nem módosít, addig az a hatályos jog része. Orbán politikai véleménye nem alkotmánybírósági határozat, és a sértettség nem különleges jogforrás.
A beszéd legérdekesebb része a miniszterelnöki cikluskorlátról szólt. Orbán értelmezése szerint a maximum két ciklust engedő szabály rá nem vonatkozhat, mert azt egy általa illegitimnek tartott alkotmánymódosítás vezette be.
Ez azért különös, mert a volt miniszterelnök egyszerre állít két dolgot. Egyrészt azt, hogy az új rendszer jogilag nem létezik. Másrészt már tervezi, hogyan indulhatna benne újra a hatalomért.
Ha a választási és alkotmányos rend teljes egészében illegitim, akkor Orbán milyen szabályok alapján akar visszatérni? Részt venne egy általa törvénytelennek tartott választáson, majd győzelme után hirtelen mégis jogszerűnek tekintené annak eredményét?
A válasz vélhetően az, hogy számára nem a rendszer egésze illegitim. Csak azok a részei, amelyek akadályozzák személyes visszatérését.
A kétciklusos korlát egyértelmű üzenetet hordoz: Magyarország többé nem akar évtizedekre egyetlen emberhez kötött kormányzást. Orbán viszont már most közli, hogy ezt a szabályt nem fogadja el. Nem új vezetőt keres a Fidesz élére, hanem jogi kerülőutat saját maga számára.
„Mindenkit helyreállítanak” – Orbán nem megújulást, hanem restaurációt ígért
Orbán arról is beszélt, hogy egy későbbi Fidesz-kormány helyreállítaná az eltávolított tisztségviselőket és a korábbi közjogi állapotokat.
„Mindenkit helyreállítanak” – mintha a választás meg sem történt volna.
Budapest