Budapest
Related Articles
Zalatnay Sarolta őszintén beszélt arról, hogy a hetvenes éveiben már nem a mindent elsöprő szerelemre vágyik, hanem „csak” egy olyan barátra, társra lenne hatalmas szüksége, akivel megértik és támogatják egymást. Zalatnay Saroltának még mindig rengeteg fellépése van, és úgy tűnik, a fiatalok sem felejtették el őt. Nemrég nagy slágeréből egy csodálatos feldolgozás készült, amiről hosszan beszélt a Blikk kamerája előtt.
A magánéletében azonban a jelek szerint nem ennyire szerencsés a legendás énekesnő. „Hogy őszinte legyek, mindenre számítottam, miután két hónappal ezelőtt megjelent a DR BRS-sel közösen újragondolt Várlak még című dalom, de arra nem, hogy férfiak tömege kezd el nekem újra udvarolni.
Bevallom, hízelgő a sok megkeresés, de közben azt vettem észre, hogy már nem azt érzem a soraikat olvasva, mint korábban. Nyilván jólesik és hízelgő ez a fajta figyelem, de olyan régóta kerestem már a szerelmet, hogy közben elszaladt az idő, és szép lassan ez a fajta vágy átalakult, lecsitult bennem. Ma már csak mosolygok, ha szerelmes üzenetet kapok…” – mondta a Borsnak Cini. „A helyzet az, hogy sokkal többre értékelnék egy olyan férfit magam mellett, aki egy barátra, egy szövetségesre, egy társra vágyik, és ezeket látja meg bennem. Érzelmekből, köszönöm szépen, kijutott nekem elég, de ahogy a példa mutatja, az örök szerelem elkerült, és talán nem véletlenül alakult így az életem. Tulajdonképpen hetvennégy évesen egy kapcsolatba nem is kellenek a nagy lángolások és a mindent elsöprő érzelmek.
Ezeknél mind fontosabb a nyugalom, a megértés, a támasz és a feltétlen elfogadás” – magyarázta a 74 éves énekesnő a vágyait, aki úgy érzi, olyan valakire lenne szüksége, aki amikor hazaér, csak ott van vele. „Félreértés ne essék, fizikálisan remekül érzem magam, és nem készülök a nyugdíjas éveimre sem, de a fene egye meg, rossz esténként egyedül! A lányom persze, támaszt nyújt nekem minden értelemben, de azért az mégsem ugyanaz. Egyszerűen csak jólesne néha főzni valakinek úgy, hogy fintorgás nélkül meg is eszi, vagy csak egymásra figyelve átbeszélni a nap eseményeit olyan ‘öregesen’. Aztán hallgatni, ahogy alszik mellettem ő, aki ért engem, akit én is értek, és aki számára nem teher, ha elnyöszörgöm, hogy fáj a hátam, a derekam, vagy a térdem, és akinek én hozhatom a vizes borogatást, ha ugyanezek bántják – mondta
Zalatnay, majd hozzátette: Kimondom, ahogy van: azt a férfit, barátot keresem, aki fogja majd a kezem a végóráimon, vagy aki azt szeretné, ha én állnék ott mellette a búcsú perceiben. „Tudom, hogy ez drámaian hangzik, de ha a korombeli, egyedülálló emberek magukba néznek, biztos vagyok benne, hogy tudják, miről beszélek…” – mondta az énekesnő, aki azt sem rejtette véka alá, hogy van is olyan férfi, akit el tudna képzelni ebben a szerepben, csak éppen soha nem volt jó az időzítés.
