Soha nem gondoltam volna, hogy egy autóbaleset lesz életem legjobb fordulópontja – Történet egy különleges napról”

Soha nem gondoltam volna, hogy egy autóbaleset lesz életem legjobb fordulópontja – Történet egy különleges napról”

Írta: B.Éva2025. január 23.

Lilla egykor azt hitte, hogy boldog családban él, és minden rendben van az életében. De a válás után mindent elveszített. Úgy érezte, nincs többé helye ebben a világban. Aztán minden megváltozott, amikor egy autó majdnem elütötte – és ezzel egy régi barát visszatért az életébe, aki teljesen új irányba terelte sorsát.

Ahogy a régi családi fotóra néztem, a nevetés szinte visszhangzott a fejemben, emlékeztetve arra, amit elveszítettem.

Lassan leporoltam a képet, és szemügyre vettem a mosolyokat. Olyan könnyedek és gondtalanok voltak, mintha soha semmi rossz nem történhetne velünk.

Nehéz volt visszatartani a könnyeimet, amikor a fiamra, Gergőre gondoltam, aki már nem volt az életem része.

Ő nem vette fel a telefont, és nem hallgatta meg az én oldalamat. A hűtlen férjem, János gondoskodott róla, hogy elhiggye: én hagytam el őket, hogy én voltam az, aki mindent tönkretett.

„Lilla, minden rendben?” Kovácsné Margó hangja hirtelen visszarántott a valóságba, a makulátlan otthonába.

„Ó, igen, Margó néni,” válaszoltam gyorsan, miközben letöröltem a könnyeimet és egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra. „Csak egy kicsit fáradt vagyok.”

Ő hosszan nézett rám, a tekintetében szelíd, de határozott együttérzés volt.

„Lilla, tudom, hogy mostanában nehéz időszakon mész keresztül,” mondta gyengéden. „De úgy érzem, ideje komolyan beszélnünk.”

A szavai úgy értek, mint egy hideg zuhany. A szívem hevesen vert, tudtam, mi következhet.

„Kérem, Margó néni,” kezdtem remegő hangon. „Tudom, hogy lassú voltam az utóbbi időben, de megígérem, hogy gyorsabban dolgozom. Vidámabb leszek, megpróbálok többet mosolyogni. Kérem, ne küldjön el!”

Ő csendben figyelt, a szeme szomorúsággal telt meg.

„Nem a tempóról van szó, Lilla. Látom, hogy szenvedsz, és tudom, hogy mindent megteszel. De… szükségem van valakire, aki kicsit több könnyedséget hoz az otthonomba, érti, ugye?”

Lenyeltem a feltörő könnyeimet, miközben próbáltam tartani magam. Ez a munka volt mindenem. „Ez az állás mindent jelent számomra, Margó néni. Kérem, adjon még egy esélyt!”

Szelíden megérintette a vállamat, az anyáskodó hangja szíven ütött.

„Lilla, néha az elengedés hozza el a gyógyulást. Tudom, hogy nehéz, de az élet néha új ajtókat nyit. Őszintén remélem, hogy megtalálja újra az örömét. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit tett.”

Ahogy ott álltam az utcán, és vártam a gyalogátkelőnél, a gondolataim visszavittek a régi időkbe. Azokra az egyszerűbb napokra gondoltam, amikor a legnagyobb problémám a házi feladat vagy az iskolai bál volt.

Az élet akkor egyenes és könnyűnek tűnt. Most viszont úgy éreztem, mintha egy nehéz súlyt cipelnék állandóan.

Hirtelen egy autó hangos dudálása szakította meg a gondolataimat. Felnéztem, és megláttam, ahogy egy autó száguld felém, egy pocsolyán keresztül csapva fel a vizet.

Ösztönösen előre ugrottam, és a sárban landoltam, alig pár centire az autótól, ami csikorgó fékekkel állt meg.